A választási lehetőség alapvető egy kutya nevelésénél

Sokan azt képzelik, ha bizonyos kérdésekben hagyják, hogy a kutyájuk döntsön, akkor az a nevelés szempontjából előnytelen. De tényleg reális veszély, hogy ezáltal elveszíthetjük a kontrollt kedvencünk felett, és soha többé nem hallgat majd ránk? 

Vagy a választási lehetőség jobb kutya-gazdi kapcsolatot és közérzetet eredményez? Ennek járunk utána a továbbiakban. 

Miért érdemes választási lehetőséget biztosítani a kutyád számára? 

A választás lehetősége mind a kutya, mind a gazdi számára a helyzet uralásának érzetét kelti, ami kiegyensúlyozottabb érzelmi állapotot eredményez. 

Például mindenki számára megnyugtató, ha tudja, hogy bármikor kiléphet egy adott helyzetből. Így van ezzel kedvencünk is, ezért érdemes teret adnunk neki, hogy jelezhesse, mikor szeretne szünetet tartani a tréningek során, vagy mikor akar elzárkózni egy stresszes szituáció elől. Ha nem így teszünk, azzal csak feszültséget keltünk kutyánkban, aki így képtelen lesz koncentrálni a tanulásra, vagy önvédelmi reakciót váltunk ki belőle. 

Ha bármilyen helyzetből van kiút a számára, és kifejezheti az érzéseit, elkerülhetők olyan félreértések, amelyeknek rossz vége lehet… 

A kutyatartás során figyelembe kell vennünk, hogy kedvencünk egy eleven, érző lény, akiért felelősek vagyunk, viszont emiatt hajlamosak vagyunk túlságosan az irányításunk alá vonni: mi döntjük el, mikor eszik, mikor mozdulhat ki, mikor van játékidő. Ha azonban bizonyos kérdésekben az ő döntéseire hagyatkozunk, azáltal jobban megérthetjük az igényeit, ami jó hatással lehet közös életünkre.  

De mégis hogyan teremtsünk döntési szabadságot? 

Amikor kapcsolatba lépünk kedvencünkkel, „menekülőutat” is biztosítanunk kell neki. Hagyjuk, hogy egy pillanatra megálljon, és eldöntse, hogy kedvére való-e az adott helyzet vagy nem. 

Például simogatáskor tartsunk szünetet félpercenként, és figyeljük kedvencünk reakcióját! Ha visszadörgöli a buksiját a kezünkhöz, akkor folytathatjuk a szeretgetést, ha azonban elhúzódik, az azt jelenti, hogy egyelőre elég volt a simogatásból. Fontos, hogy ezt a döntését tiszteletben tartsuk. 

Ez a megközelítés nekünk, gazdiknak is hasznos, hiszen így közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy megértsük kedvencünk igényeit, mondjuk a simizés terén. Próbáljuk ki a simogatást több helyen is, például a fejnél, a nyaknál, a vállaknál, majd álljunk meg pár pillanatra, és figyeljük kutyánk reakcióját: meg sem mozdul vagy inkább továbbáll? A játék és a tréningek során is adjuk meg a döntés jogát! A közös mókázások során vegyünk elő többféle játékot is, és hagyjuk, hogy kedvencünk válassza ki, melyikkel szeretne szórakozni.  

Hozzuk a tudtára, hogy a tréningek alkalmával is van döntési joga! Ha akar elmehet, ha pedig marad, az azért van, mert maradni szeretne! Ez a felfogás hasznos lehet például a hordozóhoz való szoktatáskor, amikor hasonló módon jutalmazzuk a be- és kilépést is, ezzel megerősítve kutyánkban az érzést, hogy mindkét esetben ugyanolyan jót cselekszik. A módszert később alkalmazhatjuk a nevelés más fázisaiban is, például a sétához, öleléshez való szoktatás, és a közös játék szabályainak lefektetése alkalmával.  

Találjuk meg az egyensúlyt! 

A döntési szabadság nem jelenti azt, hogy kedvencünk azt csinál, amit csak akar! 

Kerüljük a szélsőségeket: nem kell teljesen irányításunk alatt tartanunk kutyánkat, de az sem jó, ha elveszítjük a kontrollt! Van, amikor nekünk kell döntenünk, de az élet számos területén biztosíthatunk döntési szabadságot kedvencünk számára anélkül, hogy az bármilyen problémát okozna, a kutyánk viszont sokkal jobban fogja magát érezni.  
 
Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, akkor iratkozz fel az Adaptil Blogra!