Bár egyre többet tudunk a kutyákról, továbbra is léteznek olyan tévhitek kedvenceinkkel kapcsolatban, amelyeket érdemes eloszlatni. Összegyűjtöttük a leggyakoribb félreértéseket.
9 gyakori tévhit a kutyákkal kapcsolatban
1. A kutyák nem látnak színeket
A kutyák látnak színeket, de máshogy, mint az emberek. A kék és sárga árnyalatait képesek érzékelni, ám a zöld és piros színekkel meggyűlik a bajuk. Ha bővebben is érdekel a kutyák látása, olvasd el korábbi cikkünket a témában!
2. Egyes fajták máshogy kommunikálnak
A kutyák „nyelve” univerzális, tehát alapvetően ugyanazokat a jeleket használják a kommunikációra, de lehetnek eltérések a különböző tapasztalatokból, illetve testi adottságokból fakadóan (pl. különböző farok, fülek és pofa felépítés). A félreértések elkerülése végett érdemes minél többféle kutyával összeismertetni kedvenced!
3. A kutyákat egyéves koruk után már nem lehet nevelni
Ez is téves állítás! Kellő motiváció mellett a kutyák bármikor képezhetők, bár való igaz, hogy a szocializációs időszakban, azaz az első 8-16 hétben szerzett tapasztalatok döntően befolyásolják a kutyák viszonyulását a világhoz.
4. A mai kutyák a farkasoktól származnak
Talán a legelterjedtebb tévhit, hogy a kutyák a farkasoktól származnak, ám pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy közös ősük van a mai farkasokkal. A kutyát egyébként első állatként háziasította az ember nagyjából 15 ezer évvel ezelőtt.
5. „Az én kutyám dominánsabb a többi kutyánál.”
Érdemes rákeresni a kutyák viselkedésével foglalkozó tudós, David Mech munkáira, aki rendet tett a kedvenceink dominanciájára, illetve hierarchiájára vonatkozó kérdésekben. A lényeg, hogyha tévesen jellemvonásként tekintünk a dominanciára a kutyánk esetében, azzal a szőnyeg alá söpörhetjük a többi kutyához való viszonyával kapcsolatos problémákat ahelyett, hogy megértetnénk a probléma lényegét, és megoldást keresnénk rá.
6. A menhelyi kutyákat nem lehet megnevelni
Az, hogy egy kutya egy ideig menhelyen élt, nem feltétlen jelenti azt, hogy nehezebb nevelni, mint egy nem menhelyről származó kutyát. Való igaz, hogy a múltbéli tapasztalatai befolyásolhatják a viselkedését, de a nevelhetőség számos tényezőtől függ még, például az egyéni temperamentumtól, illetve érzékenységtől is. Érdemes szem előtt tartani, hogy a legtöbb menhelyi kutya korábban családi közegben szocializálódott.
7. Ha a kutya ásít, akkor biztosan fáradt
Az ásítás valóban lehet a fáradtság jele is, de sok esetben inkább feszültségre utal. Például ha a kutyád ásít a kutyasuliban, lehet hogy csak egy kis nyugalomra van szüksége.
Fontos, hogy felismerd kedvenced jelzéseit, hogy megfelelően reagálhass rájuk, éppen ezért javasoljuk, hogy nézd át a kutyák testbeszédéről szóló írásunkat!
8. Egyes fajták kevésbé társaságkedvelők, mint mások
Sok fajta létezik a világon, de attól a kutya, az még kutya marad, tehát nem érdemes egyes fajtákat (pl. akita vagy malamut) azzal megbélyegezni, hogy kevésbé kedvelik a társaságot. A fajtánál sokkal többet számíthat a vérvonal, a szocializáció, a társasági tapasztalatok, de még a hormonok is.
9. „Az én kutyám már csak ilyen makacs típus…”
Azt mondani egy kutyára, hogy természetéből fakadóan makacs, az mindenképp téves állítás. Egy kutya vagy megtanul valamit, vagy nem, ezért a hangsúlyt mindenképpen a nevelésre kell helyezni. Jutalmazásra alapuló módszereket érdemes alkalmazni, hogy kedvenced pozitív élményeket társítson hozzád és az általad meghatározott „tananyaghoz”.
További érdekességekért és hasznos tanácsokért érdemes feliratkozni az Adaptil Blogra!