Így neveljük a kiskutyánkat szobatisztaságra!

Amikor befogadunk egy kiskutyát, rögtön az első nehézségek egyike az, hogy szobatisztaságra neveljük, hiszen ez az együttélés és a jó viszony alapja. 

Az ürítési problémák gyakran szolgáltatnak okot arra, hogy a gazdik elvigyék kedvencüket állatorvoshoz, hiszen a megoldásuk nemcsak a kutya egészségének szempontjából fontos, hanem a gazdi-kutya kapcsolat szempontjából is. 

Az első állatorvosi vizit alkalmával érdemes átbeszélni kedvencünk ürítési szokásait, és hasznos tanácsokat is kaphatunk. Elöljáróban érdemes tudni, hogy: 

• Az anyakutya az első két hétben az ürítést úgy próbálja ösztönözni kicsinyeinél, hogy megnyalja a végbélnyílás körüli területet, majd a távozó vizeletet és székletet is eltünteti. 
• Háromhetes korban a kölykök már önállóan, a fekhelyüktől távol végzik a dolgukat. 
• Öthetes korban már jobban megválogatják az ürítés helyét.
• Kilenchetes korban pedig határozott prefenciák alakulnak ki helyet és a talaj milyenségét illetően. 

Gazdiként előnyt kovácsolhatunk a háromhetes kor körül kialakult szokásból, amikor a kicsik már a „családi fészektől” távolabb végzik a dolgukat, és az általunk megfelelőnek vélt helyre terelhetjük a vécézést. 

A szobatisztaságra való nevelés azonban rendszerességet, türelmet és időt igényel, ezért csak akkor érdemes magunkhoz venni egy kiskutyát, ha biztosan tudunk vele foglalkozni. Ráadásul nemcsak a szobatisztaságot kell megtanítanunk újdonsült kis barátunknak, hanem az alapvető vezényszavakat és a házirendet is, illetve gondoskodnunk kell a megfelelő szocializációról is!  

Hogyan vegyük rá, hogy odakint végezze a dolgát? 

Jókor jó helyen 

Jutalmazzuk a „sikeres küldetést”, és próbáljuk meg elkerülni a „baleseteket”, hiszen azok könnyen rossz helyen történő ürítésre ösztönözhetik kiskutyánkat. Ezen kívül figyeljünk oda az alábbiakra:

• Válasszunk ki egy megfelelő helyet, amely könnyen megközelíthető és zavaró tényezőktől mentes, például nincs túl sok ember és nincsenek kutyák. 
• Bátorítsuk kedvencünket, hogy végezze el a dolgát kiválasztott helyen, és jutalmazzuk dicsérettel vagy jutifalival, ha sikerült.
• Vécézés után töltsünk még egy kis időt odakint kiskutyánkkal, hogy még több pozitív élmény tudjon kötni a szabadban történő ürítéshez.
• Kezdetben akár óránként is elvihetjük kedvencünket a kiválasztott helyre, később ritkábban is elég lesz, de adjunk neki elég időt arra, hogy elvégezze a dolgát! Nem érdemes túlságosan távoli helyet választani, hiszen könnyen előfordulhat, hogy mire hazaérünk, kiskutyánkat újra szólítja a természet! Ha a séta során nem ürített, hazatérés után 10-20 percenként nézzünk rá, és figyeljük a jeleket! Ha végre „megjön az ihlet”, vigyük el újból sétálni!
• Az időzítés sokat számít! Érdemes próbálkozni:
  • Játék, mozgás, alvás után
  • Etetés után 15-20 perccel
  • Alvás előtt 

Napirend 

• Az etetést próbáljuk meg mindennap ugyanabban az időpontban elvégezni! 
• 20 percnél tovább ne hagyjuk ott a maradékot a táljában!
• Az utolsó etetés az esti alvás előtt 2-3 órával legyen!
• A séták időpontját is érdemes rögzíteni! 

Balesetek 

• A kisebb balesetek elkerülése végett egész nap érdemes figyelni kedvencünket.
• Próbáljuk meg felismerni a vécézési inger jelet: körbe-körbe járkálás, a padló/szőnyeg szaglászása, összeszorított lábakkal való járás.
• Ha nem tudunk odafigyelni kedvencünkre, rövid időre csukjuk be a hordozóba, vagy kerítsük el karámmal! 

A büntetés nem használ 

A kedvencünk véletlenül rossz helyen végzi a dolgát, nem érdemes megbüntetni, ugyanis ez esetben csak azt fogja megtanulni, hogy a gazdi jelenlétében nem szabad vécézni, ha nincs otthon, akkor viszont lehet! Ehelyett inkább jutalmazzuk, ha jó helyre pisil vagy kakil! 

Szagok eltávolítása 

A balesetek nyomait érdemes minél hamarabb feltakarítani enzim alapú, biológiai tisztítószerekkel hipó vagy ammónia tartalmú vegyszerek helyett. Ha a szag sokáig a lakásban marad, az további vécézésre ösztönözheti kedvencünket. 

Egy újságpapír is jól jöhet 

• Ha nincs időnk arra, hogy gyakran kivigyük kiskutyánkat a szabadba, szoktassuk hozzá az alom használatához, vagy terítsünk le egy megfelelő helyre újságpapírt. Ettől függetlenül amint alkalmunk nyílik rá, vigyük ki a szabadba, hogy ott is vécézzen!
• Ha benti vécét jelölünk ki neki, ügyeljünk arra, hogy az nyugodt és csendes legyen, illetve távol essen a helytől, ahol eszik, iszik és alszik.
• Ha a benti és kinti vécézést kombináljuk, az almot vagy újságpapírt fokozatosan távolítsuk el! 

A fenti tanácsok akkor is jól jönnek, ha idősebb kedvencünknek vannak ürítési problémái! Ebben az esetben azonban érdemes egyeztetni egy állatorvossal, hiszen a jelenség mögött egészségügyi problémák is állhatnak! Ha ezeket kizártuk és az ürítési problémák továbbra is fennállnak, akkor kérjük ki egy oktató tanácsát! 

Amennyiben kiskutyánkat hosszú idő után sem sikerül rávenni a szobatisztaságra, abban az esetben is érdemes felkeresi egy állatorvost, illetve viselkedés-szakértőt! 

Ha nem szeretnétek lemaradni a következő bejegyzésről, akkor iratkozzatok fel az Adaptil Blogra!