Tippek otthonról dolgozó kutyagazdiknak

Ada egy olyan kutyus, akinek a gazdijai a járvány kezdete óta kénytelenek otthonról dolgozni. Lássuk, mit gondol Ada a home office-ról:

Szevausztok! Mi a helyzet?

Korábban már hozzászokhattam ahhoz, hogy a gazdijaim hétköznaponként dolgozni mennek, én pedig ezalatt a játékaimmal foglalkozhattam, és figyeltem a macskára, nehogy valami butaságot csináljon. És lehet, hogy néha a kanapéra is felugrottam szundizni egyet… Persze azt nem lett volna szabad.

Körülbelül egy éve azonban minden megváltozott körülöttem. A gazdijaim egész nap otthon vannak, és állandóan valami „korlátozást” emlegetnek. Biztos komoly ügy lehet, mert még az én életemet is teljesen felborította. Nem panaszkodásból mondom, hiszen imádok a gazdijaimmal lenni, de amíg otthonról kell dolgozniuk, pár dologra igazán odafigyelhetnének…

Íme a tanácsaim az otthonról dolgozó gazdiknak!

Mi kutyák, szeretjük tudni, hogy hányadán állunk, vagy ülünk, ha arról van szó. Mindenesetre jó, ha gazdiként megfontolod az alábbiakat.

Napirend

Amikor még egyedül voltam itthon napközben, mindig tudtam, hogy mire számíthatok, hogy mikor, mi fog következni. Azonban most, hogy mindenki állandóan itthon van, jól lenne tisztázni a következőket:

1. A reggeli és a délutáni séták továbbra sem maradhatnak el! Szeretek bandázni és kergetőzni a kutyapajtásaimmal a parkban, és lefogadom, hogy a gazdijaimnak is jót tesz a friss levegő, mielőtt leülnének a számítógépük elé.
2. Lehetőleg az etetés ideje se változzon! Alig várom a kajálásokat, és remélem, hogy a játékos etetőimet se felejtik el feltölteni a gazdijaim finom falatokkal. Egész sokáig le tudom magam foglalni ezekkel a játékokkal, főleg ha elrejtik előlem a ház körül, és ki kell szimatolnom a pontos helyüket! Persze a jutifaliból is megárt a sok, és a vonalaimra is figyelnem kell…
3. Kell egy csendes kis kuckó, ahová félrevonulhatok, hiszen a gazdijaim állandóan a telefonjukon és a laptopjukon lógnak, ami elég zavaró tud lenni. Egy kutyának is szüksége van „énidőre”…
4. Bárcsak eltennék szem elől a kütyüik zsinórjait, meg a munkához szükséges cuccaikat! Néha nem bírom ki, és muszáj játszanom velük egy kicsit. Persze a gazdijaim nem nagyon örülnek ennek.
5. Tudom, az elején azt mondtam, hogy egész jól elvoltam otthon egyedül is, de a kávé- vagy ebédszünet alatt igazán foglalkozhatnának velem is egy kicsit! A simiből sosem elég…
6. Tudom, hogy a meló szinte mindennél fontosabb a gazdijaimnak, ezért nem ártana, ha valahogy jeleznék nekem, hogy mikor kellene csendben maradnom. Gyorsan tanulok, szinte bármit megértek, amire megtanítanak, és nem is kellene sok gyakorlás ahhoz, hogy megértsem a vezényszót. Mondjuk a „csendet!” vagy a „csssh!” is megtenné. Azt se bánnám, ha elzárnának rövid időre egy másik szobába a játékaimmal, ha teljes csöndre van szükségük.

Ha bármi kell, ott vagyok!

A fentiekkel együtt nagyon is jó kolléga vagyok ám! Néha egész hasznos tudok lenni. Végtére is, társaságot nyújtok nekik, és hozzám bármikor szólhatnak, hiszen a fekhelyem közvetlenül az íróasztaluk mellett van. Előfordul, hogy a munkatársaiknak is bemutatnak engem videón keresztül, és persze mindenki cukinak tart. Igyekszik az ember… vagyis a kutya.

Nem én vagyok az egyetlen háziállat a cégnél. A videóhívások tanúsága szerint másoknak is vannak kedvenceik. A múltkor például láttam egy macskát átmasírozni az egyik munkatárs laptopjának billentyűzetén. Hát, rendesen beleremegett a kép. A biztonság kedvéért meg is ugattam a fenevadat, ha már elüldözni nem tudtam. Egy másik kollégának pedig kiskutyája van. Nem is értem, hogy az a csöppség hogy bírja bezártságot.

A múltkor a monitoron láttam, hogy a gazdim épp az ADAPTIL felmérésének eredményeit nézegeti. Gondoltad volna, hogy ebtársaim 26%-a stresszes és ideges a hónapok óta tartó „korlátozások” miatt? Én szerencsére abba a 64%-ba tartozom, akit nem különösebben visel meg a dolog. Mondjuk nálunk rendszeresen megy az ADAPTIL Párologtató a szobában, és emiatt úgy érzem, hogy semmi aggódnivalóm nincs.

Egyszer biztosan véget ér ez az egész, de remélem, hogy a gazdijaim akkor is legalább ennyit foglalkoznak majd velem, ha vissza kell menniük a munkahelyükre dolgozni. Persze nálam akkor se lesz jobb kolléga a világon…

Ha nem szeretnél lemaradni a legújabb tanácsaimról, vagy más hasznos blogbejegyzésekről, akkor iratkozz fel!