A kutyák már hosszú évszázadok óta az ember legjobb barátai, és mára már több száz különböző fajtájuk létezik, hogy segítsenek minket a munkánk során, hogy életeket mentsenek vagy enyhítik a magányunkat. Hűséges társaink a nehéz pillanatokban is képesek mosolyt csalni az arcunkra, de hogyan kerültünk ennyire közel egymáshoz? Szerencsére számtalan lelet és emlék segít minket abban, hogy követni tudjuk a kapcsolatunk alakulását.
A kutatók szerint közös történetünk több mint 10.000 évvel ezelőtt kezdődött, és egyszerű munkakapcsolatként indult. A kutyák a vadászat során nyomkövetéssel segítették az embert, majd a háziasított haszonállatok védelméért feleltek.
De menjünk vissza egy kicsit korábbra, hiszen tudjuk, hogy a kutyák a farkasokból fejlődtek ki. Egyes feltételezések szerint az ősi farkasok közül páran rájöttek arra, hogy az ember közelében sokkal könnyebben juthatnak élelemhez, majd az ember is elkezdett alkalmazkodni a jelenlétükhöz, mivel a közösség számára védelmet biztosítottak más ragadozókkal szemben a könnyű falatokért cserébe. Így kezdődhetett tehát a háziasítás.
A mai Izrael területén található ősi település, Ain Mallaha Natufian közelében a régészek 12 ember eltemetett maradványaira bukkantak, az egyikük keze pedig egy kölyökkutya testén pihent.
Frigyes Vilmos, porosz király a következőket mondta kis olasz agaráról: „Ebben az önző világban az ember kizárólagos és egyetlen barátja a kutyája, aki soha nem árulja el és sohasem tagadja meg!”
Közel egy évszázaddal később az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán George Graham, ügyvéd a következő szavakkal állt ki a kutyáját szívből szerető védence mellett: „Az egyetlen önzetlen barát, akire ember szert tehet önző világunkban, a kutyája, aki sohasem árulja el, és sosem hálátlan.”
A folklór is gyakran megemlíti a kutyákat. Afrikában például legendás történeteket hallani Rubukáról, a kutyáról, akitől a tűz származik. A walesiek körében népszerű a monda Gelertről, a hűséges ebről, aki megmentette egy herceg gyermekét a farkasoktól. A kelta hagyomány szerint pedig a kutyák társasága gyógyító erővel bír. Ez a hiedelem főként a mopszok köré épült, és fenn is maradt többek között két díjnyertes írónak, Gerald és Loretta Hausmannak köszönhetően, akik így nyilatkoztak: „A mopszok különösen a gyógyítás művészetében jeleskednek: csillapítják a lázat, enyhítik a fejfájást, és súlyos kórságokat vonzanak magukhoz, átvállalva a kockázatokat.”
A különböző fajták tenyésztése az 1300-as évek körül vált általánossá Európában leginkább vadászati célból. A külső jegyek szinte mit sem számítottak, a vadászképességek viszont annál inkább. Így alakult ki például a szarvasagár és a vidravadász kopó. A 19. században aztán egyre inkább a megjelenés került előtérbe, mivel az előkelő emberek az utcán végigvonulva a kedvenceikkel is szerették volna reprezentálni az őket körülvevő pompát. A ma ismert fajták közül számos ebben az időszakban alakult ki.
Hogyan jutottunk el a törzskönyvezett fajtákig? Három lépcsőfokot érdemes megemlíteni:
Első: Amikor a kutyákat az emberrel való szelídségük alapján válogatták.
Második: Ekkor már a funkcionalitás, a különböző feladatok ellátásának képessége volt döntő tényező.
Harmadik: Végül a kutyákat elkezdték céltudatosan, a funkciót háttérbe szorítva, a külső jegyeik alapján pároztatni. Belőlük váltak a törzskönyvezett fajták.
A hosszú évszázadok alatt, a háziasítás folyamatának részeként a kutyák szép lassan eltávolodtak a farkasoktól, és egyre inkább az embertől való függés határozta meg a fejlődésüket.
A kapcsolatunk a kutyákkal továbbfejlődött, és a szigorúan haszonelvű kötődésből közeli barátság lett, amely folyamatnak több jelképes állomása is volt:
A kutyák többsége azonban egyszerű házi kedvencként kerül családokhoz, ám ezt a szerepet sem szabad elbagatellizálni:
„Válj azzá, aki a kutyád szemében vagy!” – C.J. Frick
A vadonban a kutyák falkákban éltek, a kölykeik számára pedig ez a felállás érzelmi biztonságot jelentett. A falka tagjai különleges illatanyagokat, úgynevezett feromonokat bocsátottak ki, amelynek hatására a bizonytalanabb egyedek könnyebben tudtak alkalmazkodni a stresszes helyzetekhez.
Az ADAPTIL termékek is pontosan ezeket a feromonokat tartalmazzák, amelyek hatására kedvenceink nagyobb biztonságban érezhetik magukat feszült helyzetekben is, legyen szó kölyök vagy felnőtt kutyáról. Biztosítsuk hát kedvenceink számára azt a biztonságot, amit megérdemelnek, hiszen mire is mennénk nélkülük?
Az ADAPTIL termékeket megtalálod az állatorvosodnál, az állatpatikákban, a Fressnapfnál, de akár megrendelheted a Petissimo webshopjából is.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésemről, akkor iratkozz fel az Adaptil Blogra!