Így segítenek minket a kutyák

Az ember és a kutya közös története 

A kutyák már hosszú évszázadok óta az ember legjobb barátai, és mára már több száz különböző fajtájuk létezik, hogy segítsenek minket a munkánk során, hogy életeket mentsenek vagy enyhítik a magányunkat. Hűséges társaink a nehéz pillanatokban is képesek mosolyt csalni az arcunkra, de hogyan kerültünk ennyire közel egymáshoz? Szerencsére számtalan lelet és emlék segít minket abban, hogy követni tudjuk a kapcsolatunk alakulását. 

A kutatók szerint közös történetünk több mint 10.000 évvel ezelőtt kezdődött, és egyszerű munkakapcsolatként indult. A kutyák a vadászat során nyomkövetéssel segítették az embert, majd a háziasított haszonállatok védelméért feleltek.  

De menjünk vissza egy kicsit korábbra, hiszen tudjuk, hogy a kutyák a farkasokból fejlődtek ki. Egyes feltételezések szerint az ősi farkasok közül páran rájöttek arra, hogy az ember közelében sokkal könnyebben juthatnak élelemhez, majd az ember is elkezdett alkalmazkodni a jelenlétükhöz, mivel a közösség számára védelmet biztosítottak más ragadozókkal szemben a könnyű falatokért cserébe. Így kezdődhetett tehát a háziasítás.  

Milyen emlékeink maradtak fenn a kutya és az ember barátságának alakulásáról? Lássunk, néhány érdekesebbet: 

Kb. 12.000 évvel ezelőttről 

A mai Izrael területén található ősi település, Ain Mallaha Natufian közelében a régészek 12 ember eltemetett maradványaira bukkantak, az egyikük keze pedig egy kölyökkutya testén pihent. 

1789-ből 

Frigyes Vilmos, porosz király a következőket mondta kis olasz agaráról: „Ebben az önző világban az ember kizárólagos és egyetlen barátja a kutyája, aki soha nem árulja el és sohasem tagadja meg!” 

1870-ből 

Közel egy évszázaddal később az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságán George Graham, ügyvéd a következő szavakkal állt ki a kutyáját szívből szerető védence mellett: „Az egyetlen önzetlen barát, akire ember szert tehet önző világunkban, a kutyája, aki sohasem árulja el, és sosem hálátlan.” 

A népművészetből 

A folklór is gyakran megemlíti a kutyákat. Afrikában például legendás történeteket hallani Rubukáról, a kutyáról, akitől a tűz származik. A walesiek körében népszerű a monda Gelertről, a hűséges ebről, aki megmentette egy herceg gyermekét a farkasoktól. A kelta hagyomány szerint pedig a kutyák társasága gyógyító erővel bír. Ez a hiedelem főként a mopszok köré épült, és fenn is maradt többek között két díjnyertes írónak, Gerald és Loretta Hausmannak köszönhetően, akik így nyilatkoztak: „A mopszok különösen a gyógyítás művészetében jeleskednek: csillapítják a lázat, enyhítik a fejfájást, és súlyos kórságokat vonzanak magukhoz, átvállalva a kockázatokat.” 

A fajták fejlődése 

A különböző fajták tenyésztése az 1300-as évek körül vált általánossá Európában leginkább vadászati célból. A külső jegyek szinte mit sem számítottak, a vadászképességek viszont annál inkább. Így alakult ki például a szarvasagár és a vidravadász kopó. A 19. században aztán egyre inkább a megjelenés került előtérbe, mivel az előkelő emberek az utcán végigvonulva a kedvenceikkel is szerették volna reprezentálni az őket körülvevő pompát. A ma ismert fajták közül számos ebben az időszakban alakult ki.  

A törzskönyvezett fajták kialakulása 

Hogyan jutottunk el a törzskönyvezett fajtákig? Három lépcsőfokot érdemes megemlíteni: 

Első: Amikor a kutyákat az emberrel való szelídségük alapján válogatták. 

Második: Ekkor már a funkcionalitás, a különböző feladatok ellátásának képessége volt döntő tényező. 

Harmadik: Végül a kutyákat elkezdték céltudatosan, a funkciót háttérbe szorítva, a külső jegyeik alapján pároztatni. Belőlük váltak a törzskönyvezett fajták.  

Hogyan segítenek minket a kutyák? 

A hosszú évszázadok alatt, a háziasítás folyamatának részeként a kutyák szép lassan eltávolodtak a farkasoktól, és egyre inkább az embertől való függés határozta meg a fejlődésüket.  

A kapcsolatunk a kutyákkal továbbfejlődött, és a szigorúan haszonelvű kötődésből közeli barátság lett, amely folyamatnak több jelképes állomása is volt:

• A középkorban még az is előfordult, hogy kutyákkal húzattak kisebb szekereket a gazdaságokban vagy az utazások során.  
• Később már az ölebek kerültek előtérbe az arisztokrata hölgyek körében, míg a nagyobb testű kutyák a nemes urakat szolgálták a vadászatok során. 
• Jóllehet a kutyák már ősi barlangrajzokon is feltűntek, de a pár évszázaddal ezelőtti portrékon már gazdag emberek társaságában láthatók.  
• A kutyákban rejlő, terápiás célú lehetőségeket először Boris Levinson látta meg, mégpedig a saját kedvencében, hiszen Jingles társaságában a legvisszahúzódóbb gyerekek is felélénkültek.  
• Egy adott fajta feladatai akár szélesebb skálán is mozoghattak. A dalmaták „előmenetele” például a következőképp alakult az évszázadok során: 
• A 18. században még istálló- és kocsiőrként szolgáltak. 
• Az 1870-es években viszont már a New York-i tűzoltóság kocsijait kísérték. Egyébként a mai napig fontos jelképnek számítanak a tűzoltók körében. 
• Az 1990-es évekre pedig már a Sublime zenekar kabalájaként tűnt fel egy dalmata, Lou Dog, aki még a színpadra is felmehetett, miközben a zenekar játszott, sőt, a videoklipjükben is feltűnt. 
• A hagyományos szerepeket, mint például a terelést, a kártevők irtását, az őrzővédést, a vadászatot, a keresést, életmentést, rendőrségi és katonai munkákat lassan felváltják, vagy legalább is kiegészítik olyan feladatok, mint például a vakvezetés, mozgáskorlátozottak segítése, és létfontosságúvá váltak a jelzőkutyák, illetve a terápiás ebek is.  

A kutyák többsége azonban egyszerű házi kedvencként kerül családokhoz, ám ezt a szerepet sem szabad elbagatellizálni:   

• Egy kutyáról való gondoskodás fontos életcéllá válik, hiszen rendszeresen kell etetni, itatni, illetve át kell mozgatni és a nevelése is elengedhetetlen.  
• A kutyatartás enyhíti a magány és az elszigeteltség érzését.  
• A depresszió és szorongás hatékony ellenszere egy kutya. 
• Egy friss kutatás szerint a kutyatartók sokkal hajlamosabbak arra, hogy egészséges életmódot folytassanak, ami a mozgásra és az étrendre is kiterjed, így nagyobb eséllyel kerülik el a különböző szívbetegségeket, és a vércukorszintjük is ideálisabb, mint a kutya nélküli embereknek.  
• Amikor egy kutyát simogatunk, a szervezetünk oxitocint termel, amely a boldogságért felelős hormon. 

Hogyan segíthetünk mi a kutyáknak? 

„Válj azzá, aki a kutyád szemében vagy!” – C.J. Frick 

A kutya és az ember kapcsolata a kölcsönösségre alapul. A szeretetükért és odaadásukért cserébe biztosítanunk kell számukra mindent, amire csak szükségük lehet. Gondoskodnunk kell a mentális és fizikai egészségükről, és támogatnunk kell őket az általunk előidézett, modern kori problémákkal való megküzdésben.   

A vadonban a kutyák falkákban éltek, a kölykeik számára pedig ez a felállás érzelmi biztonságot jelentett. A falka tagjai különleges illatanyagokat, úgynevezett feromonokat bocsátottak ki, amelynek hatására a bizonytalanabb egyedek könnyebben tudtak alkalmazkodni a stresszes helyzetekhez. 

Az ADAPTIL termékek is pontosan ezeket a feromonokat tartalmazzák, amelyek hatására kedvenceink nagyobb biztonságban érezhetik magukat feszült helyzetekben is, legyen szó kölyök vagy felnőtt kutyáról. Biztosítsuk hát kedvenceink számára azt a biztonságot, amit megérdemelnek, hiszen mire is mennénk nélkülük? 

Az ADAPTIL termékeket megtalálod az állatorvosodnál, az állatpatikákban, a Fressnapfnál, de akár megrendelheted a Petissimo webshopjából is.  

Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésemről, akkor iratkozz fel az Adaptil Blogra!