A sétáltatás talán a kutyatartással járó legidőigényesebb tevékenység, pedig a sokunknak alig akad szabadideje, ezért nem csoda, ha szeretnénk, hogy kedvencünk a lehető legjobban érezné magát, ha kimozdulunk vele.
Szem előtt kell tartanunk, hogy a séta a kutyáink kedvenc hobbija, hiszen közben alkalmuk nyílik kiélni a felfedezés, a játék és a társas érintkezés iránti vágyukat.
Először is szükségetek lesz egy két méter hosszú pórázra (kiskutyák esetében is szükséges ez a hossz, csak kisebb karabinerrel), egy hámra és egy kis táskára némi jutifalival.
Másodszor érdemes megfontolni, hogy mikor és hova mentek a kutyátokkal! Az emberekkel és más kutyákkal zsúfolt helyek nem éppen a legideálisabbak, mivel túl sok inger érheti a kutyátokat, amitől feszültté válhat, és elmehet a kedve a barangolástól. Egy csendes, természetközeli hely már sokkal inkább ajánlott. A legjobb egy hegyvidéki, póráz nélküli séta lenne, de ezt persze nem mindenki tudja megoldani.
Érdemes belegondolni abba, hogy a kutyátok a dolga elvégzésén kívül leginkább azért indul el sétálni, hogy végre kedvére szaglászhasson. A szaglás a kutyák legfejlettebb érzéke, amely ajtót nyit a környezetükkel való kapcsolatteremtés felé.
Nemcsak hogy engednetek kell, hogy kedvencetek szimatoljon, de ösztönözni is érdemes! Persze ez azzal jár, hogy a sétákat sok megálló szakítja meg, de ez így van jól! Ami szimatolásra érdemes, az érdekes a kutyátok számára. Ha azt veszitek észre, hogy nem igazán hajlik a szaglászásra, bátorítsátok például jutifalik elrejtésével!
Gondolkoztatok már azon, hogy milyen a séta közbeni kommunikáció a kutyátokkal? Sokat elárul például, hogy hányszor néz vissza rátok, vagy csak akkor néz-e rátok vissza, ha megálltok valamiért. Az sem mindegy, hogy érti-e a vezényszavaitokat.
Nem érdemes az egész séta alatt parancsokat osztogatni a kutyátoknak, mivel az mindkettőtök számára feszültséget szülhet. Érdemes inkább függetlenségre nevelni a kutyátok, hogy magától is tudja, hogyan kell viselkednie. Például, hogy megálljon, amikor ti is megálltok, ne ugráljon fel másokra, vagy ne rángassa a pórázt. Persze előfordulhatnak esetek, amikor vezényszavakra van szükség.
A „Tovább” vezényszó például hasznos lehet, ha nincs több időtök ácsorogni vagy nem kívánatos, esetleg veszélyes szituációba keveredtek. Kutyátok akkor fogja megérteni a vezényszót, ha ti sem indultok el, amíg ki nem mondtátok.
A másik hasznos parancs a „Menj”, amit menet közben érdemes használni, és nyomatékot lehet neki adni egy kis gyorsítással, például ha ugatós kutyával vagy bármi nem kívánatos dologgal találkoztok. Ha viszont jó ismerős jön szembe, bevezethetitek a „Nézd, ki van ott” vezényszót, amivel jelezhetitek kutyátoknak, hogy nyugodtan megállhat, és üdvözölheti a másikat.
Összefoglalva a sétatippeket tehát ahelyett, hogy azt figyelnétek, hány kilométert tettetek meg a kutyátokkal, inkább ügyeljetek arra, hogy kedvencetek életminősége, a séták minősége és a kettőtök közötti kapocs rendben legyen!
Ha kutyátok szeret más kutyákkal játszani, teremtsetek erre is alkalmat, de azt is tartsátok szem előtt, hogy nyugodtabb, felfedezésekkel teli sétákra is szüksége van a kiegyensúlyozott hétköznapokhoz.
Hamarosan újabb hasznos cikkel jelentkezünk, ezért érdemes feliratkozni az Adaptil Blogra!