Amikor egy kis kedvenc elhagy minket, az egész család gyászol, beleértve a többi kedvencünket, így a kutyáinkat is. Az ő esetükben a gyászfolyamat azonban nem feltétlenül úgy zajlik, ahogy várnánk, ezért nehezebb felismerni a jeleket és átsegíteni őket a nehéz időszakon.
A hozzánk közel állók elvesztésének feldolgozásában fontos szerepet kaphat a szeretteinkkel vagy szakemberekkel való beszélgetés. A kutyák esetében azonban nincs lehetőségünk beszélgetni az érzéseikről, viszont a viselkedésükből következtethetünk az érzelmi állapotukra.
Fontos, hogy a saját állapotunkat ne vetítsük rá kedvencünkre, és ne próbáljunk meg emberi érzéseket tulajdonítani neki. Ha csak emberi szemszögből próbáljuk megközelíteni a gyászt, azzal gyakran saját magunkat vezetjük félre.
A veszteség a napirendre és az életmódunkra is hatással lehet, ami összezavarhatja kutyánkat. Természetes, hogy szeretett kedvencünk elvesztése után nehezebben vesszük rá magunkat, hogy játsszunk egy jót a kutyánkkal vagy elvigyük sétálni, de törekednünk kell arra, hogy minél kevesebb változás érje őt, hiszen a társa elvesztése már így is nagy megterhelést jelent a számára.
Nem tudhatjuk előre, hogy mit vált majd ki kutyánkból a gyász, de a viselkedését mindenképp érdemes figyelni. Hiába ápolt szoros barátságot elhunyt társával, elképzelhető, hogy a gyász szinte észrevehetetlen lesz. Ha azonban a két állat nem volt túl jóban egymással, akkor is előfordulhat, hogy a veszteség mélyen megérinti kedvencünket.
A testbeszéd is árulkodó lehet, például a behúzott farok, a görnyedt testtartás vagy a hátralapított fülek is utalhatnak a gyászra, bár ezek a félelem és a stressz tünetei is lehetnek. Viselkedésproblémákat is előidézhet a gyász, például elalvással vagy felkeléssel való nehézségeket vagy ingerlékenységet.
Gyásztól szenvedő kutyánk látványa még rátesz egy lapáttal a saját gyászunkra, de akkor is erőt kell vennünk magunkon, hogy segítsünk kedvencünknek átvészelni ezt a nehéz időszakot:
A veszteség feldolgozásához idő kell, de nem igényel különösebb beavatkozást, hacsak nem alakulnak ki egészségügyi vagy komolyabb viselkedésbeli problémák kutyánk esetében.
Lehet, hogy kutyánk hiányolja az elvesztett társával való mókázást, és a szomorúságunk miatt mi is nehezebben vesszük rá magunkat a sétákra, játékra. Ám ha megpróbálunk több időt tölteni velünk maradt kedvencünkkel, az mindannyiunkra gyógyító hatással lehet.
Törekedjünk rá, hogy a séták és az etetések ideje ne változzon a gyász hatására sem! Legyünk következetesek, próbáljuk tartani magunkat a korábbi szokásainkhoz, jelzéseinkhez kutyánk felé!
A gyászidőszak alatt kifejezetten hasznos lehet mind a kutyánk, mind a saját mentális egészségünk szempontjából, ha kipróbálunk valami új közös tevékenységet, erőltetni azonban semmit se érdemes.
Ha kedvencünknek a családon kívül is vannak fontos emberek és kutyák az életében, próbáljunk minél több találkozót szervezni velük, bár az eltávozott barát után keletkezett űrt senki se töltheti be, ezért a társaságot sem érdemes ráerőltetni kutyánkra.
A kutyáknál a társuk elvesztése is kiválthat szeparációs szorongást, amelyről itt lehet bővebben olvasni!
Lehet, hogy kedvencünk elvesztése után életben maradt kutyánk először marad magára, amikor elmegyünk otthonról, ezért érdemes különösen odafigyelni rá a kezdeti időszakban, és megfelelő módon enyhíteni a magányát.
Lehet, hogy egy idő után már készen állunk egy újabb háziállat befogadására, azonban kedvencünk még nem nyitott egy új barátságra, ezért mindenképp törekedjünk a fokozatosságra, ha mégis befogadnánk egy másik kutyát vagy egyéb állatot, de készüljünk fel arra is, hogy változtatnunk kell a szándékunkon kedvencünk érdekeit szem előtt tartva.
Ha úgy látjuk, hogy a gyász kedvencünk egészségi állapotára is rányomja a bélyegét, mindenképp keressünk fel egy állatorvost! Ha szeretnénk javítani a hangulatán, érdemes kipróbálni nyugtató kutyaferomonokat tartalmazó készítményeket, lakásban tartott kutya esetén például az ADAPTIL Párologtatót, udvaron tartott kutya esetén pedig az ADAPTIL Nyakörvet.
A gyász tehát így vagy úgy, de mindenképp hatással lesz kedvencünk életére is. Gazdiként az a feladatunk, hogy fokozottan figyeljünk gyászoló kutyánk viselkedésére, hogy minél nagyobb támogatást nyújthassunk neki a nehéz időszakban.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésről, akkor iratkozz fel az Adaptil Blogra!
Az ADAPTIL termékeket megtalálod az állatorvosnál, az állatpatikákban, a Fressnapfnál, de akár megrendelheted a Petissimo vagy a Grandopet webshopjából is!