Bár egyre többet tudunk a kutyákról, továbbra is léteznek olyan tévhitek kedvenceinkkel kapcsolatban, amelyeket érdemes eloszlatni. Összegyűjtöttük a leggyakoribb félreértéseket.
A kutyák látnak színeket, de máshogy, mint az emberek. A kék és sárga árnyalatait képesek érzékelni, ám a zöld és piros színekkel meggyűlik a bajuk. Ha bővebben is érdekel a kutyák látása, olvasd el korábbi cikkünket a témában!
A kutyák „nyelve” univerzális, tehát alapvetően ugyanazokat a jeleket használják a kommunikációra, de lehetnek eltérések a különböző tapasztalatokból, illetve testi adottságokból fakadóan (pl. különböző farok, fülek és pofa felépítés). A félreértések elkerülése végett érdemes minél többféle kutyával összeismertetni kedvenced!
Ez is téves állítás! Kellő motiváció mellett a kutyák bármikor képezhetők, bár való igaz, hogy a szocializációs időszakban, azaz az első 8-16 hétben szerzett tapasztalatok döntően befolyásolják a kutyák viszonyulását a világhoz.
Talán a legelterjedtebb tévhit, hogy a kutyák a farkasoktól származnak, ám pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy közös ősük van a mai farkasokkal. A kutyát egyébként első állatként háziasította az ember nagyjából 15 ezer évvel ezelőtt.
Érdemes rákeresni a kutyák viselkedésével foglalkozó tudós, David Mech munkáira, aki rendet tett a kedvenceink dominanciájára, illetve hierarchiájára vonatkozó kérdésekben. A lényeg, hogyha tévesen jellemvonásként tekintünk a dominanciára a kutyánk esetében, azzal a szőnyeg alá söpörhetjük a többi kutyához való viszonyával kapcsolatos problémákat ahelyett, hogy megértetnénk a probléma lényegét, és megoldást keresnénk rá.
Az, hogy egy kutya egy ideig menhelyen élt, nem feltétlen jelenti azt, hogy nehezebb nevelni, mint egy nem menhelyről származó kutyát. Való igaz, hogy a múltbéli tapasztalatai befolyásolhatják a viselkedését, de a nevelhetőség számos tényezőtől függ még, például az egyéni temperamentumtól, illetve érzékenységtől is. Érdemes szem előtt tartani, hogy a legtöbb menhelyi kutya korábban családi közegben szocializálódott.
Az ásítás valóban lehet a fáradtság jele is, de sok esetben inkább feszültségre utal. Például ha a kutyád ásít a kutyasuliban, lehet hogy csak egy kis nyugalomra van szüksége.
Fontos, hogy felismerd kedvenced jelzéseit, hogy megfelelően reagálhass rájuk, éppen ezért javasoljuk, hogy nézd át a kutyák testbeszédéről szóló írásunkat!
Sok fajta létezik a világon, de attól a kutya, az még kutya marad, tehát nem érdemes egyes fajtákat (pl. akita vagy malamut) azzal megbélyegezni, hogy kevésbé kedvelik a társaságot. A fajtánál sokkal többet számíthat a vérvonal, a szocializáció, a társasági tapasztalatok, de még a hormonok is.
Azt mondani egy kutyára, hogy természetéből fakadóan makacs, az mindenképp téves állítás. Egy kutya vagy megtanul valamit, vagy nem, ezért a hangsúlyt mindenképpen a nevelésre kell helyezni. Jutalmazásra alapuló módszereket érdemes alkalmazni, hogy kedvenced pozitív élményeket társítson hozzád és az általad meghatározott „tananyaghoz”.
További érdekességekért és hasznos tanácsokért érdemes feliratkozni az Adaptil Blogra!