10 történet ember és kutya barátságáról

Nem véletlen hívjuk a kutyákat az ember legjobb barátjának. A mindennapjaink során társaságot nyújtanak nekünk, megvédenek minket, megbízhatunk bennük és terápiás hatást gyakorolnak ránk. Nem ítélkeznek felettünk akkor sem, ha hibát követtünk el, és mindig tárt karokkal, farkcsóválva fogadnak minket. 

Az ember és a kutyák kapcsolata több ezer éves múltra tekint vissza, és világszerte számos történetet hallani arról, hogyan is jött létre és vált szorosabbá a kötelék. 

Egy különleges kapcsolat 

A kutyák bármelyik állatnál jobban megértenek minket. Bár beszélgetni nem tudnak velünk, értik, amit mondunk nekik, például a különböző vezényszavakat, de a hanglejtésbeli különbségeket is érzékelik. Süt róluk a szeretet és a megértés, amikor mélyen a szemünkbe néznek.  

Az emberek közötti kapcsolódás példájából kiindulva, 2009-ben készült egy japán kutatás 30 gazdi-kutya páros részvételével, amelyből kiderült, hogyha egy kutya és a gazdája sokáig néznek egymás szemébe, az oxitocin szintjük kölcsönösen emelkedni kezd.  

Egy másik kutatás arra volt kíváncsi, hogy a kutyák tudatosan használják-e azt a bizonyos kiskutya nézést, hogy szimpátiát váltsanak ki belőlünk. Az alapfeltételezés szerint kedvenceink rájöttek arra, hogyan manipulálhatnak minket azzal, hogy cukinak, elesettnek mutatják magukat, ami nem lenne lehetséges a testbeszédünk alapos ismerete, olvasása nélkül.   

10 történet a kutya és ember közötti kötelékről 

Bizonyára gazdiként mindannyiunknak megvannak a személyes történetei a kedvencünkkel való szoros kapcsolatunkról. Képtelenség lenne minden ilyen történetet elmesélni, de mi összegyűjtöttünk pár igazán meghatót:  

Igazi hősök

1. Angel, a golden retriever

Egyszer egy 11 éves kisfiú kint játszott a szabadban, amikor ott termett egy puma, aki megpróbálta becserkészni, de a család 18 hónapos golden retrievere szerencsére résen volt, és megküzdött a nagymacskával, így a fiú épségben megúszta a támadást. Angel viszont súlyosan megsérült az ütközetben, de mára már teljesen felépült, és azóta is ő a család őrangyala. 

2. Kelsey, aki szintén egy golden retriever

A Michigan államban élő Bob egyik évben olyan szerencsétlenül esett el a hóban, hogy nyakát szegte és elvesztette az eszméletét. Nagy szerencséje, hogy vele volt a legjobb barátja Kelsey, aki addig vonyított és ugatott, míg 20 óra múlva végre a férfi segítségére siettek a szomszédok.

3. Zoey, a kis csivava

Booker még csak egyéves kisbaba volt, amikor megkörnyékezte egy csörgőkígyó, de vele volt Zoey, aki magára vonta a kígyó figyelmét, és bár elszenvedett egy harapást, szerencsére túlélte a támadást, és valószínűleg megmentette Booker életét. Ez a történet is bizonyítja, hogy bármekkora kutyából válhat hős. 

Kutyák az ember szolgálatában 

A segítőkutyák a mi kis csendes hőseink. Támogatást nyújtanak pártfogoltjuknak jóban-rosszban, kérdés nélkül, bátran viselik a mindennapos megpróbáltatásokat és látják el rászoruló embertársainkat. 

4.  Wally és a tengerészgyalogos 

Dan Lasko tengerészgyalogosként szolgált, míg el nem veszítette az egyik lábát, a sajnálatos eset pedig poszttraumás stresszt váltott ki belőle. Azonban kutyája, Wally éjjel-nappal mellette volt a felépülés során, ami rengeteget jelentett Laskonak: „Wally megtanított arra, hogy mi is a türelem, a hűség, és segített, hogy újra önmagam lehessek!” 

5. Diesel, aki feláldozta a saját életét

Diesel posztumusz kitüntetést kapott, mégpedig a legrangosabb Dickin-medált, miután segítette kézre keríteni a 2015-ös párizsi terrortámadás elkövetőit. A hajtóvadászat során több lőtt sebet is kapott, és elpusztult, de a franciák hálájuk jeléül felterjesztették a Dickin-medál kitüntetésre, amely a legnagyobb elismerés, amit egy ember szolgálatába szegődő állat kaphat.  

Síron túli barátság 

Több történetet is ismerünk olyan kutyákról, akik gazdájuk halála után is hűségesek maradtak: 
 
6.  Capitán, a hűséges németjuhász gazdája halála után elszökött otthonról, hogy 12 évig őrizhesse a férfi végső nyughelyét. 15 éves korában végül követte gazdáját…

7. Tommy, a 13 éves németjuhász-keverék azzal lopta be magát az olaszok szívébe, hogy gazdasszonya, Maria Lochi 2012. novemberében bekövetkezett halála után is járt a templomba, ahová mindig együtt mentek. Ha esett, ha fújt, amint meghallotta a harangok hívó szavát, ő ment, legyen szó misékről, keresztelőkről vagy esküvőkről. Szívesen látott vendég volt a templomban, ám pár hónappal gazdija halála után, megtörve, ő maga is távozott az élők sorából.

8. Bobby, a skye terrier sem volt hajlandó tágítani gazdája, John Gray sírja mellől. John az edingburgh-i rendőrség, azon belül is az éjjeli őrjárat tagjaként mindig magával vitte hűséges barátját, Bobby-t, hogy együtt járják a város macskaköves utcáit. John Gray végül 1858-ban tuberkulózis áldozata lett, Bobby viszont élete végéig mellette maradt a nyughelyén. A hűséges kutya, aki „Bobby, a szürkebarát” néven került be a történelemkönyvekbe végül 1872. január 14-én pusztult el, a fejfájára pedig a következő szöveg került: „Bobby, a szürkebarát, aki 16 éves korában halt meg, mindannyiunk számára a hűség példájával járt elöl!”.

Elszántság és kitartás 

Néha előfordul, hogy egy-egy kutya messze kerül a gazdijaitól, de elszántságuknak és kitartásuknak köszönhetően újra láthatják a családjukat. Több film is feldolgozta már a témát, például az „Egy kutya négy útja” vagy az „Úton hazafelé – Egy hihetetlen utazás”, de mi most csak igaztörténetekkel foglalkozunk:

9. Bobbie, a skót-angol juhászkutya-keverék. 1923. augusztusában a Brazier család rokonlátogatáson volt az indianai Wolcottban, ahová 2 éves kutyájuk, Bobbie is velük tartott. Út közben három eb támadt rájuk, Bobbiet pedig elkergették, így hosszas, eredménytelen keresés után a család szomorúan tért vissza Oregonba, kedvencük nélkül, akit minden bizonnyal sosem látnak majd viszont. Hat hónappal később azonban egyszer csak feltűnt Bobbie, aki a 4000 kilométeres út során csontsoványra fogyott, a karmai elkoptak, piszkos volt, és láthatóan megviselte őt a kemény tél, de nem adta fel, és végül hazatért. 

10.  Bucky, a fekete labrador több mint 800 kilométert kutyagolt (és minden bizonnyal képes lett volna még 800-at lesétálni), miután ideiglenesen egy másik családnál helyezték el. Buck annyira hiányolta az otthonát, hogy felkerekedett Virginiából és meg sem állt Dél-Karolináig.

A kutyák jobbá teszik az életünket 

Hosszú évszázadok után az ember-kutya barátság olyannyira elmélyült, hogy azt bizonyára senki nem gondolta volna 10.000 évvel ezelőtt, amikor kialakult a kapcsolatunk. Manapság a kutyákat már arra is ki tudjuk képezni, hogy szerencsétlenül járt embereket mentsenek ki összedőlt házak romjai, illetve lavinák alól. Kiszimatolják a robbanószereket, kábítószereket, és biztonságos helyre terelik jószágainkat. Mindemellett mindennapos segítséget nyújtanak hátrányosabb helyzetű embertársainknak: vakoknak, siketeknek és végtagjukat vesztetteknek.  

Felismerve a barátságunk jelentőségét, ma már számos szervezet küzd világszerte azért, hogy támogassák és védjék a szolgálatunkba szegődő kutyákat:

• A nyugat-afrikai Beninben számos kutya dolgozik robbanószerek felkutatásán, amit a Ceva is támogat, a Nemzetközi Állatvédelmi Alap pedig olyan képzési programot nyújt, amely biztosítja a bátor ebek jólétét és egészségét. 

• Mindemellett kiváló körülményeket biztosítanak azon kutyák és gazdáik számára, akik az illegális állatkereskedelem ellen küzdenek.
  
• A brit NSARDA nevű szervezet felelős olyan kutyák kiképzéséért és bevetéséért, akik évente több ezer eltűnt, szerencsétlenül járt ember felkutatásában segítenek.
  
• Russel Webster szerint a terápiás kutyák jó hatással vannak a mentális egészségünkre és az erőszakos bűnelkövetők viselkedésére is, akik a börtönben átélhetik, milyen érzés törődni egy másik érző lénnyel.
  
• A NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesületet (NEO MSKKE) egyik fő célja a fogyatékossággal élő emberek érdekképviselete és társadalmi beilleszkedésének elősegítése speciálisan képzett segítőkutyákkal.
  
• A Magyar Terápiás és Segítőkutyás Szövetség Egyesülete (MATESZE) érdekvédelmi és szakmai „ernyőszervezetként” összefogja azokat a civil kezdeményezéseket, melyek a segítőkutyák képzésével és rászorultakhoz való eljuttatásával foglalkoznak. 

A kutyák annyiféleképpen segítenek minket, hogy nekünk is felelősséget kell vállalnunk értük. Gondoskodnunk kell róluk, tisztelnünk kell őket, hogy tovább íródhasson a kutya és ember közös történelme! 

Neked is van egy jó történetet a kutyádról? Görgess lejjebb és mondd el nekünk! 

Ha pedig feliratkoznál az Adaptil Blogra, akkor azt itt teheted meg.