Szocializációs tippek kutyagazdiknak

A kutyák társas lények, ezért a közérzetük szempontjából is kulcsfontosságú, hogy gazdiként ellenőrzött körülmények között biztosítsuk kedvencünk számára az ismerkedés, barátkozás lehetőségét, sőt, a nevelésének részét kell képeznie az idegenekhez és más kutyákhoz való barátságos közeledés. Mielőtt azonban belecsapnánk a közepébe, érdemes átgondolni pár dolgot. 

Az alapok 

Ahhoz, hogy szociális kutyánk legyen, először is meg kell értenünk a fajtán belüli kommunikációt a különböző fejlődési szakaszokban. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a szocializáció egy életen át tartó folyamat. 

A szocializációt nem lehet elég korán elkezdeni, elmaradása azonban sok fejtörést okozhat. Például agresszív viselkedést, amelynek kiküszöbölésére bár léteznek megoldások, igencsak megnehezítheti a gazdi mindennapjait, illetve érzelmileg is felkavaró lehet, ha kedvencünk agresszív viselkedése miatt olyan hétköznapi tevékenységek is ellehetetlenülnek, mint a szabadban történő barangolás vagy a közös játék.  Éppen ezért a szocializációt már kölyökkorban el kell kezdenünk, hogy megelőzzük a társaságban előforduló viselkedésproblémákat.

A kutya identitása 

Érdemes szem előtt tartani, hogy a kutyaidentitás nem veleszületett dolog, tehát egy kutyának meg kell tanulnia, hogy melyik fajhoz tartozik. Ezt nevezik korai bevésődésnek. 

Ez persze kissé furcsának tűnhet, de ha mélyebben beleássuk magunkat a kutyapszichológia tudományába további érdekességekre lelhetünk. Sok múlik például a zökkenőmentes kezdeteken. Nagyobb esélyünk van arra, hogy kedvencünk kiegyensúlyozott és társasági kutya legyen, ha életének korai szakaszában minden támogatást megkapott. A kölyökkorból származó rossz berögződéseket ugyanis később már jóval nehezebb kiküszöbölni. 

Általánosságban elmondható, hogy olyan kutyát érdemes választani, aki a testvéreivel és az anyukájával töltötte élete első heteit (minimum nyolc hetet), és mindene megvolt, amire csak szüksége lehetett. Erről persze csak akkor győződhetünk meg, ha ismerjük a tenyésztőt, illetve az általa biztosított körülményeket, vagy ha olyan kutyát fogadunk örökbe, akinek a menhely munkatársai ismerik az előéletét. A későbbiekben viszont már a mi felelősségünk, hogy hogyan alakítjuk kutyánk szocializációját élete hátralevő részében.

Szocializáció egy életen át 

Ahhoz, hogy a felnőttkorban is fenn tudjuk tartani kedvencünk szocializációját, meg kell értenünk, hogy minden kutya más és más. Egyéni érzékenységük és preferenciáik vannak, így nem várható el, hogy minden egyes fajtársukkal jól kijöjjenek. Ha azonban megismerjük kedvencünket, kellemes élményeket szerezhetünk neki a más kutyákkal való találkozók során. 

Íme néhány szocializációs tipp: 

• Próbáljunk meg olyan körülményeket teremteni, hogy kedvencünknek póráz nélkül is legyen lehetősége a más kutyákkal való kapcsolatteremtésre. Várjuk ki a megfelelő alkalmat, ugyanis ha túlságosan izgatott állapotában engedjük szabadon, az könnyen konfliktusokhoz vezethet. 
• Olyan társaságba vigyük, ahol tényleg jól érzi magát, ugyanis a kutyák vehemenciája igen eltérő lehet, ezért ha kedvencünk nem szereti a durva játékot, nem érdemes „bulldózerek” közé vinni! A kutyák alapvetően elrendezik egymás között a nézeteltéréseiket, és jelzéseiknek köszönhetően egymás tudtára hozzák a szándékaikat, ám nem mindegyik kutya kommunikál jól a többiekkel. Ennek oka a nem megfelelő kölyökkori szocializációban keresendő, de akár a testi adottságokban is fellelhető. Fontos tehát, hogy mérlegeljük, kedvencünk képes-e jól megértetni magát fajtársaival. 
• Érdemes megfigyelni a kutyákat játék közben, hogy el tudjuk dönteni, mennyire barátságos a közeledésük, mennyire kiegyensúlyozott maga játék. Tartanak közben pár lélegzetvételnyi szünetet? Váltogatják az üldöző és az üldözött szerepét? Ha az előbbieket nem tapasztaljuk, akkor nem biztos, hogy jó irányba tart a játék… 
• Érdemes figyelembe venni további összeférhetetlenségi tényezőket, például a tüzelés, illetve a serdülőkor időszakában. 
• Ha kedvencünk védelmező típus, nem szívesen osztja meg a dolgait más kutyákkal, az játék közben szintén feszültségekhez vezethet.

Élet egy társasági kutyával 

A megfelelő szocializáció során kedvencünk elsajátítja a más kutyákkal való kommunikáció képességét. Minél többféle és minél pozitívabb tapasztalatai lesznek a fajtársaival, annál inkább képes lesz az alkalmazkodásra, így jól kijön majd a többiekkel.  

Ennek ellenkezője is igaz. Ha sok ideig nem találkozik más kutyákkal vagy rossz élményei fűződnek a társas együttlétekhez, félénk, gyanakvó lesz a fajtársaival szemben. Ettől azonban nem kell tartanunk, ha egész kicsi korától odafigyelünk kedvencünk szocializációjára. 

Ha minden próbálkozásunk ellenére rossz kapcsolatot ápol más kutyákkal, akkor érdemes segítséget kérni egy oktatótól vagy viselkedésterapeutától, aki megoldást tud nyújtani a problémára. 

Érdemes feliratkozni az Adaptil Blogra is, hiszen hamarosan újabb hasznos bejegyzéssel jelentkezünk!