Szevausztok! Ada kutya vagyok, és arról fogok mesélni, hogy miért szeretünk a napon sütkérezve pihenni.
Valami van a Nap simogató, meleg sugaraiban, amitől megnyugszom. Egyszerűen imádok a fényében fürdőzve feküdni. Ha észreveszem, hogy valamelyik ablakon keresztül beszűrődik némi napfény, akkor egyből odakuporodok a padlóra!
Egyszerűen csak jó érzés! De azért van pár fontos dolog, amit megemlítenék:
Néha megfeledkezünk magunkról, és észre sem vesszük, hogy túl sokat voltunk a napon. Na itt jön képbe a gazdi, akinek különösen figyelnie kell kedvencére, ha nagy a hőség!
Nem biztos, hogy gondolnád, de a kutyák is le tudnak ám égni! Emellett túlhevülhetnek és ki is száradhatnak, főleg ha rövidebb szőrű fajtákról van szó, mint a dalmaták vagy a kis angol agarak. Ők tényleg csak rövid ideig tartózkodhatnak a napsütésben.
Ezen kívül fontos tudnivaló, hogy mely testrészeink vannak kitéve a legnagyobb veszélynek:
Illetve bármelyik testrész, ahol világos a szőr! Szerencsére létezik olyan naptej, ami kutyáknak való. A gazdim is szokott szerezni nekem, és mindig azon imádkozom, hogy csak a szemembe ne kerüljön belőle! A gazdim meg egy ideig gyanakvóan figyel, nehogy lenyaljam magamról a naptejet. Mintha előfordult volna már hasonló… Fontos továbbá, hogy ne legyen a készítményben cink-oxid, ami mérgező a kutyák számára!
Van egy sétapajtim, aki bulldog, és hát elég rövid az orra. Nagy melegben nehezen is veszi a levegőt, meg amúgy is légzési problémái vannak. Ez a veszély a többi rövidorrú fajtánál is fennáll, mint a mopsz, a boston terrier, si-cu, a csau csau, az angol masztiff, a boxer vagy palotapincsi, éppen ezért ha ilyen kutyád van, ne hagyd, hogy a napon legyen, és nyáron csak kora reggel vagy este vidd el sétálni, amikor kicsit hűvösebb van!
Akár órákig is feküdnék a napon, ha a gazdim nem figyelne oda rám, és nem tessékelne be az árnyékba egy idő után.
Gondoskodik arról, hogy legyen friss vizem és ne száradhassak ki, amikor pedig nyáron sétálni megyünk, mindig hoz magával egy flakon vizet és egy tálkát, hogy elég folyadékot igyak.
Persze napközben, a legnagyobb forróságban soha nem indulunk útnak! Bolondok is lennénk! Illetve soha nem hagy bent a kocsiban, ha meleg van, ha hideg. Mindenki tudja, hogy milyen veszélyes lehet ez egy kutya számára…
A hőguta nem tréfa! Ha túlságosan meleg van, és már nem tudjuk természetes módon csökkenteni a testhőmérsékletünket, megtörténik a baj. Beavatkozás nélkül pedig szervi elégtelenség, rohamok léphetnek fel. Szomorú, hogy még manapság is előfordul, hogy egy kutya hőguta áldozatává válik…
Azok a fajtársaim vannak nagyobb veszélyben, akik túlsúlyosak, fiatalok vagy épp nagyon idősek, laposabb orruk van, hatalmasak vagy sűrű a bundájuk. Ők akkor is hőgutát kaphatnak, ha egyszerűen csak ücsörögnek a melegben!
Éppen ezért fontos, hogy megelőzd a hőgutát, illetve hogy felismerd a jeleit: lihegés, nyáladzás, élénkvörös íny, hányás vagy hasmenés.
Ezeket a tüneteket látva, azonnal hívd az állatorvost!
Ahogy már említettem, imádok napozni, de azért magamtól is tudom ám, hogy mikor volt elég. Még ha alszom is közben, felkelek azért, hogy árnyékosabb helyre telepedjek, ahol lehűlhetek egy kicsit. Legtöbbször a hideg konyhapadlón szoktam hűsölni.
Nem mindig kényelmes, hogy állandóan vastag „kabátot” kell hordanunk, ráadásul izzadni sem úgy tudunk, mint az emberek. Mi máshogy hűtjük magunkat, például lihegéssel, de a talppárnáinkon és az orrunkon keresztül is tudunk leadni hőt.
A hosszú tél után természetes, hogy a kutyák és az emberek rászabadulnak a napsütésre, és nincs is ezzel semmi baj, ha egy kicsit odafigyelünk magunkra és egymásra.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésemről, akkor iratkozz fel az Adaptil Blogra!
Az ADAPTIL termékeket megtalálod az állatorvosodnál, az állatpatikákban, a Fressnapfnál, de akár megrendelheted a Petissimo vagy a Grandopet webshopjából is.