Szevausztok! Ada kutya vagyok, és az ásításról fogok mesélni nektek!
Néhány ásítás, egy kis nyújtózkodás, és készen is állok a szundizásra! Az ágyikóm pihe-puha, túl vagyunk a reggeli sétán is, úgyhogy jöhet a jól megérdemelt pihenés!
Persze az ásítás nem minden esetben jelenti azt, hogy fáradt vagyok. Igazából nem is nagyon tudom irányítani a dolgot, akárcsak az emberek!
Nem igazán értem, hogy az emberek miért nem tudják, hogy épp mi miatt ásítozom, bár ha jobban belegondolom, én a gazdijaimat tényleg csak akkor látom ásítani, amikor fáradtak. Hát nálunk ez azért nem ilyen egyszerű.
Néha mi, kutyák olyankor is ásítunk, amikor nem egészen értjük, hogy mi zajlik körülöttünk, vagy nem tudjuk, hogy mit vár tőlünk a gazdink. Például a múltkori kutyasuliban, ott volt egy bájos kis labrador, Lili, aki szinte egész végig csak ásítozott. Azt hiszem, nem egészen értette a tananyagot, de nem csak ő tehetett róla, hiszen a gazdijai sem voltak a helyzet magaslatán…
Egy idő után persze Lili is megértette, hogy mit várnak tőle, csak kicsit másfelől kellett megközelíteni a dolgot.
Nemrég találkoztam a parkban Henri-vel, és bevallom először egy kicsit elbizonytalanított a sok szaglászással. Ő ugyanis egy kopó, és ők aztán tényleg bele tudnak merülni a szimatolásba!
Nem igazán tudtam hova tenni a viselkedését, de egy kis idő múlva ásított egyet, szóval tudtam, hogy nem lesz vele gáz. Az ásítással kb. ezt akarta kifejezni: „Szia, látom egy kicsit ‘idegben’ vagy, de nem kell félned tőlem!” Úgyhogy annyiban is hagytam a dolgot.
A kutyák egymás között több jelzést is használnak arra, hogy tudassák a másikkal a békés szándékaikat. Az ásítás tehát az egyik ilyen jelzés, de gyakran láthatsz minket, amint:
Egyszóval az ásítás nem feltétlen a fáradtság jele, könnyen lehet, hogy csak ismerkedünk egy másik kutyával.
Ha azt látjátok, hogy kedvencetek össze-vissza ásítozik, az azért lehet, mert ideges valamitől. Én például egyáltalán nem értem, hogy az emberek miért szeretik a tűzijátékot, hiszen olyan hangos és fényes! Nem is nagyon tudom leplezni, hogy félek tőle. Ha meghallom, elkezdek fel-alá járkálni és jó nagyokat ásítani.
A gazdim már jó előre fel is szokott készülni a tűzijátékokra, hogy kicsit jobban érezzem magam:
A durrogás előtt mindig bedug egy ADAPTIL Párologtatót a fekhelyem melletti konnektorba, és attól a kis bizgentyűtől újra az anyukám mellett érzem magam az alomban. Nem csoda, hiszen teljesen olyan „illatot” áraszt, mint amit akkor éreztem. Persze a gazdijaim ebből semmit sem érzékelnek. Mindenesetre utazások alkalmával is szokott segíteni az ADAPTIL Spray, ha pedig szokatlan helyre megyünk sétálni, akkor mindig ADAPTIL Nyakörvet viselek, hogy jobban viseljem a váratlan helyzeteket. Csak ajánlani tudom!
Számtalanszor megfigyeltem már a családom, miközben vacsoráztak az asztal körül. Többször is észrevettem, hogyha az egyikük ásított egyet, a többiek is követték a példáját. Fogalmam sincs, hogy ez miért van, de előfordul, hogy én is késztetést érzek az ásításra olyankor.
Azt hiszem, az emberek sem egészen biztosak benne, hogy kedvenceikkel is működik-e ez a dolog, de egyszer hallottam, ahogy a tévében az egyik riporter arról beszél, hogy 2008-ban egy londoni egyetem diákjai már vizsgálták a dolgot, és a kísérletük során 29 kutyából 21 ásított, ha ugyanezt látta egy embertől. Nem vagyok egy matektudós, de azt hiszem ez egész meggyőző arány!
Akár veletek ásít a kutyátok, akár nem, biztosak lehettek benne, hogy szeret titeket! Főleg, ha sokat törődtök és játszotok vele!
Az ADAPTIL termékeket megtalálod az állatorvosodnál, az állatpatikákban, a Fressnapfnál, de akár megrendelheted a Petissimo webshopjából is.
Ha nem szeretnél lemaradni a következő bejegyzésemről, akkor iratkozz fel az Adaptil Blogra!