ADAPTIL Blog

Így érzi magát egy kutya költözés közben

Written by Adaptil | Jun 30, 2021 2:19:57 PM

Cevausztok! Ada kutya vagyok, és a költözésről fogok beszélni nektek. Valami készülőben van itthon, és bárcsak tudnám, hogy mi az! Hallottam, hogy a gazdijaim valami „költözést” emlegetnek, meg hogy van egy másik ház, ami nagyon tetszik nekik. Pontosan ezt mondták: „Annak a háznak olyan bájos kis udvara van! Ada biztos jól érzi majd magát ott!”

De mit jelentsen ez? Elmegyünk sétálni egy másik udvarba? Vagy meglátogatunk valakit? Remélem, tényleg magukkal visznek, mert ez a kert elég jól hangzott! 

Zavart érzek az erőben…

Minden úgy jó, ahogy most van! Tudom, hogy hol találom a dolgaimat a lakásban, hogy hol van a fekhelyem, ismerem az illatokat, és jól megszokott napirendünk is van. De úgy tűnik változás van készülőben. Mindenki el van foglalva körülöttem azzal, hogy dobozokba pakolja a szekrényekből a cuccokat, de szerencsére az én holmijaimhoz még nem nyúltak hozzá.

Amikor ilyen bizonytalan helyzettel találom magamat szemben, akkor mindig félrevonulok a kis ágyamba. Ott biztonságban érzem magam, hiszen érzem a saját illatomat, és kényelmesen el tudok helyezkedni. A játékaim is velem vannak. Őket senki nem rakja dobozokba az engedélyem nélkül!

A változás szele

Valami történni fog, az már biztos. A gazdijaim mostanában egy másik parkba kezdtek el járni velem. Elég szép kis hely, egy csomó új illattal, telis-tele fákkal, amiket megjelölhetek, és egy csomó másik kutyával is találkozhattam. Először kicsit félénken álltam a dologhoz, de ki ne bizonytalanodna el egy közeledő, hatalmas németjuhász láttán? Végül szerencsére jól kijöttünk egymással. Alaposan körbeszaglásztuk a másikat, aztán kergetőztünk egyet, amíg a gazdijaink váltottak pár szót. Jól kijönnek egymással, szóval nem véletlen, hogy mostanában többször is összefutottunk velük. Azt hiszem, ez egy új barátság kezdete.

A gazdijaim nagyon összeszedettnek tűnnek mostanában, és valami tuti tipp hatására beszereztek egy ADAPTIL Párologtatót, amit a fekhelyem mellett dugtak be a konnektorba. Meg kell, hogy mondjam, a dolog tényleg bevált! Azóta sokkal kevesebbet aggodalmaskodom.

Persze egyelőre nincs is okom az aggodalomra, hiszen a függönyök eltűnésén és a sok dobozon kívül nem sok minden változott. Ugyanúgy elmegyünk sétálni, a gazdijaim reggelente munkába mennek, aztán játszunk a kertben, amikor hazajöttek. A kaja sem változott, és az ágyikómat se mosták ki, ami szuper, hiszen azt szeretem, ha a saját szagomtól illatozik. Főleg, ha változást is szimatol az orrom a levegőben…

Mit keres itt ez a sok ember?

Hűha! Egy hatalmas teherautó parkolt le a ház előtt. Jól megtermett, markos legények szálltak ki belőle, és egyenesen az ajtó felé tartanak! Kopognak!

Elkezdték kipakolni a bútorokat, de egyelőre az én kis birodalmam, és a cuccaim érintetlenek. Feltűnően odafigyelnek arra, hogy becsukják az ajtót maguk mögött. Biztos nem akarják, hogy láb alatt legyek, vagy hogy kilógjak a házból. De minek is mennék ki, amikor ennyi jutifalit hagytak itt nekem, és a kedvenc falatkákkal feltölthető játékommal, a Konggal is lefoglalhatom magam, amíg megy a pakolászás.

Nocsak! Beállított a hölgy, akivel többször is találkoztunk mostanában a parkban. Tudjátok, vele volt az a nagy németjuhász, akivel már egész jó barátok vagyunk. Párszor már náluk is aludtam, úgyhogy nem új a társaságuk. Remélem ma is elvisznek magukkal, hogy magam mögött hagyhassam ezt a felfordulást.

Vau! Ez az! Megyünk a parkba az új kis barátaimmal. Azért remélem, azok a fickók vigyáznak a cuccaimra!

Tudhattam volna!

Egy csodás napot töltöttem az új kis barátommal. Egy csomót kergetőztünk a parkban, körbeszaglásztam a kedvenc fáimat, aztán elmentünk az ő házukba. Egészen otthonosan érzem magam már itt. Van egy kedvenc sarkom is, ahol le tudok pihenni. Persze nem olyan kényelmes, mint a saját ágyikóm, de ennyi futkározás és szaglászás után muszáj szundizni egyet.

Közelednek a gazdijaim! Az autójuk hangját bármikor felismerem! Biztos sok szeretgetés vár rám, hiszen tegnap óta nem találkoztunk. Az éjszakát is az új barátaimnál töltöttem, és egész jól aludtam, mert valahogy odakeveredett a saját fekhelyem.

Elég régóta csacsognak a gazdijaink. Az enyémek elég izgatottnak tűnnek, de közben fáradtak is. Biztos valami komoly dolguk volt. Csak azt nem értem, hogy miért kocsival megyünk haza? Régebben féltem az autótól, de szerencsére a gazdijaim megtanítottak rá, hogy nincs semmi okom a pánikra. Jó sok türelem kellett hozzám, de sikerült! Úgy látom egy ADAPTIL Nyakörvet is bekészítettek, és ha nem csal a megérzésem, akkor miattam. Mindig megnyugszom tőle, ha új, ismeretlen helyzettel találom magam szemben.

Indulás! Bye-bye pajtás! Köszi a vendéglátást, és hamarosan találkozunk a parkban!

Na, várjunk csak! Ez nem a mi házunk, de felismerem a függönyöket, az pedig a kanapé, ahol titokban pihenni szoktam, ha senki nincs otthon! És ott az ágyikóm, a tálkáim és a játékaim, és azta… mekkora kert! Milyen jókat fogok itt mókázni! Ahogy a gazdijaimat ismerem, minden rést betömtek, ahol kiszökhetnék.

Örülök, hogy a gazdijaim hagyják, hogy körbeszaglásszak, és magamtól fedezhessem fel az új otthonom. Nem is rossz. A bútorok ugyanazok csak egy kicsit máshogy vannak elrendezve. És a legjobb, hogy még mindig teljesen nyugodt vagyok, ami valószínűleg az ADAPTIL Nyakörvnek köszönhető, illetve ahogy érzem, egy párologtatót is bedugtak a lakásban. Azt hiszem, jól fogom magam érezni itt. 

Alig várom, hogy felfedezzük a környéket! Minket, kutyákat megviselhet ugyan a költözés, de amíg a jól megszokott holmijaink velünk vannak, érezzük az ismerős szagokat, és nem változik a napirendünk, addig minden rendben van!

Megjegyzés gazdiknak: ha elköltöztök a kutyátokkal, akkor jelentkezzetek be egyből az új állatorvoshoz, és ne felejtsétek el frissíteni a chiphez tartozó adataitokat!

Az ADAPTIL termékeket megtalálod az állatorvosodnál, az állatpatikákban, a Fressnapfnál, de akár megrendelheted a Petissimo webshopjából is. Ha nem szeretnél lemaradni az akciókról és a legújabb bejegyzéseinkről, akkor iratkozz fel a blogunkra!