Hopszi kutya kalandjai - Zajok

A zajokhoz való alkalmazkodás egy másik sarkalatos pontja a kutyák szocializációjának és nevelésének, valamint elengedhetetlen ahhoz, hogy kedvencünkből kiegyensúlyozott felnőtt válhasson. Érdemes tehát megtanulni, hogyan ismerhetők fel a kutya stressz és az idegesség jelei, hogy gazdiként a lehető legjobban reagálhassunk.

Nem olyan rég volt szerencsém megismerkedni a fűnyíróval… Annyira zajos, hogy berezeltem tőle, és elszaladtam...

Ahogy eddig is (például a kurkászás, az ápolás és az utazás esetében), a gazdijaim a fűnyíró hangjához is megpróbáltak hozzászoktatni. Először hagyták, hogy megkörnyékezzem, megszaglásszam és körbejárjam a gépet. Aztán „körbesétáltatták” az udvarban, én pedig követtem őket. Persze a motort még nem indították be. Aztán egyszer csak, amikor nem álltam túl közel a fűnyíróhoz, beindították.

Olyan hangos volt, hogy azt sem értettem, ők hogy tudnak megmaradni mellette. Ehelyett ott álltak tök nyugodtan, mintha mi se történt volna. Annyira nyugisak voltak, hogy egy idő után muszáj volt óvatosan odasomfordálnom.

„Egyáltalán nem félek a fűnyírótól… Nem bizony…”

Teltek-múltak a hetek, a fűnyíró pedig időről-időre előkerült. Minden egyes alkalommal, amikor elővették a fűnyírót, a gazdijaimmal elismételtük a fent már említett rituálét, ugyanazokat a lépéseket ismételve egészen addig, amíg nem éreztem magabiztosnak magam a masina közelében. Ugye mondanom sem kell, hogy mennyi jutifalit pusztítottam el ebben az időszakban?

És most, ez volnék én, felnőtt kutyaként:

„Nézd, teljesen ura vagyok a helyzetnek! Lenyűgöző, ugye?”