A kölyökkutyák felnőtté válásuk során olyan helyzetekkel is találkoznak, amelyek megzavarhatják őket. Hogy elkerüld a későbbi nem kívánatos viselkedést, érdemes minél több új szituációval szembesítened kedvencedet még kölyökkorában!
Egy újabb nap, egy újabb kaland! A családom azt szeretné, ha minél több új dolgot fedeznék fel, ahogy cseperedem. Az egész úgy kezdődött, hogy egyre több időt kellett kint töltenem a szabadban, hogy megismerjem a kertet is.
Először még csak a ház körül bóklászhattam, és végig a közelben maradtam, de hamar megjött az önbizalmam, így már távolabbi felfedezőutakra is készen álltam. Nem akarok dicsekedni, de egy kicsit olyan lettem, mint Kolumbusz Kristóf, vagy legalábbis olyan, mintha az ő kutyája lennék. Új szagokat, zajokat és masinákat ismertem meg! Fogadni mernék, hogy Kolombusz például sose utazott autóval!
Na jó, kezdetben egy kicsit tartottam az első autózásomtól. Olyan ijesztőnek tűnt! Ezért először csak körbeszaglásztam a kocsit belülről álló motorral. Fő a biztonság ugye? Aztán ugyanezt már járó motorral is meg mertem tenni, de csak szép sorjában haladtunk, mert elég ideges voltam. Miután már megszoktam a helyzetet, kellő magabiztossággal láthattam neki az első rövidke utamnak. Mindent összevetve kellemes kis élmény volt, leszámítva azt, hogy végig a hátsó ülésen kellett kuksolnom. Még véletlenül sem engedtek volna előre, csak ezt szajkózták: „Ilyen a KRESZ…”. Hát én meg erre csak annyit tudok vakkantani: „Uncsiii!”
„Szóval ilyen egy kocsi belülről? Elég unalmas, és még csak nem is túl kényelmes…”
A második utam egyenesen a városba vezetett, ahol a járdán sétáltunk egy csomó ember, zajok, más állatok és még több autó társaságában… Szerencsére a gazdijaim végig mellettem voltak, és ha ők nem féltek, nekem miért kellett volna, igaz?
Ráadásul minden egyes alkalommal, amikor nyugodtan viselkedtem, kaptam tőlük egy jutalomfalatot. Higgadt séta egy berregő motorú autó mellett? Jutifali! Ülve kivárni, amíg zöldre vált a lámpa a zebránál? Jutifali! Zökkenőmentes autóút? Jutifali! Alig ugrottam ki a kocsiból, máris kaptam egy kis finomságot. Igazán jól bánnak velem a gazdijaim! Végtére is, tényleg nincs semmi okom az aggodalmaskodásra. A gazdik nyugodtak, én meg kapok egy csomó jutalomfalatot, ha úgy teszek, mintha mi se történne körülöttem. Meg persze, ha egyszerűen csak „jó kutya” vagyok.
„A zebra ellenére is izgi volt egy rendőrautó előtt átkelni az úton!”
Érdekelnek Hopszi kutyus további kalandjai? Iratkozz fel blogunkra, és így garantáltan nem maradsz le róluk!